2015. június 15., hétfő

7. rész

-Te mi a szart keresel itt?-nem hittem a szememnek
-Szia Molly-ölelt meg
-Josh. Szia.-öleltem vissza
-Thomas örülök, hogy vele dolgozhatok. Köszönöm.
-Úgy akartuk, hogy neked legyen jó, ezért anyukáddal egyeztettünk is-mosolygott
-Na de akkor kezdjünk is bele!

Forgatás után Josh elhívott vacsorázni, de nemet mondtam.
-Sajnálom, de nem tudok. Elfoglalt vagyok este.
-Oh oké, akkor máskor.

Hazafele vettem az irányt. Gyorsan lefürödtem és átöltöztem. Calum egy olyan 20 percre lakott tőlem. Felhívtam Luke-ot is, hogy elindultam.

Mikor odaértem érdekes beszélgetés csapta meg a fülemet.
-Luke hagyd el azt a csajt. Jobb lesz neked is én neki is.-egy nyávogós hang csapta meg a fülem. Jennifer. Utálom azt a csajt. egész sulikor Luke-ra fájt a foga.
-Jó. Meglátom mit tehetek.-tisztán láttam, hogy ők azok ketten. Luke megcsókoltam Jennyt.
 Nem is kellett több elhagytam Calum házát és haza fele vettem az irányt. A kocsiban egész végig sírtam. Homályosan láttam, kellet 40 perc, ameddig haza értem.
Hazaérve anyát láttam meg.
-Kicsim mi történt?
-Semmi.
-De te sírsz
-Jól vagyok
 Evvel felfutottam a szobámba. Bezártam az ajtót és az ablakot, hogy senki nem tudjon bejönni. Leültem az ágy közepére és azon gondolkodtam, hogy hol is ronthattam el. A könnyeim folytak akár egy folyó. Hiába töröltem le őket csak jött és jött és jött. Eszembe jutott az álom, az idő amit együtt töltöttünk. Amikor vissza jött és azt mondta, hogy szeret. Amikor megcsókolt, az illata, a csókjának íze... 
Miért én vagyok ennyire szerencsétlen? Miért nem tudta elmondani, hogy nem szeret? Miért nem vagyok Jennifer helyében?
Utálom magamat nagyon! Bementem a fürdőbe és elővettem egy pengét. Már is megejtettem a sebet. Egy vágás, két vágás, három, négy. A könnyek és a vér egybe folyt a kagylóban. Nem tudtam mit tegyek. Csak Luke járt az agyamban és az, hogy megcsókolta. Miért voltam ekkora idióta? Csak játszott velem, semmi érzés csak játék. Hát jó Lucas. Játszódjunk így.
Mérges voltam magamra, hogy hittem neki, pedig nem kellett volna.
-Molly engedj be!-dörömbölt az ajtón Luke
-Menj el innen! Nem akarlak látni!-kiabáltam sírás közben.
-Molly ez nem az aminek látszik. Had magyarázzam meg!
-Mi nem az? Lesmároltam. Óh bocsánat nem az aminek látszik, lehet gyereketek lesz. Jó, legyen. Nem érdekel Luke. Tudod az fáj a legjobban, hogy én bíztam benned, mint egy vak tyúk, de te kibasztál velem. Úgyhogy szépen kérlek most húzz el ameddig még nem lesz rosszabb a helyzetem!
-Én csak...-megállt- Azt akartam mondani, hogy nagyon, de nagyon sajnálom, azt ami történt. Én nem akartam.
  Elment. Elment. Elment, lehet, hogy örökre. Örökre elveszítettem. Soha többet nem kapom vissza és csakis az a hülye Jennifer miatt. 
A könnyeim még jobban kezdtek folyni. Nem tudtam mit tegyek...

1 megjegyzés:

  1. Szia. Tudod nem szoktam ilyent mondani, de szerintem nem sablonos és ha nem tetszik akkor miért olvasol bele? Ha neked nem tetszik akkor ne olvasd el és ennyi.
    Szerintem, ha sablonos lenne nem olvasnák annyian amennyien.
    köszi, hogy fáradtál önbizalmat adni nekem :*

    VálaszTörlés