5. rész

-Lenne egy nagyon fontos kérdésem?!
-Mondd!-erre már fel kellett ülnöm az ágyon, mert féltem mit is akar.

*Luke szemszöge*
 Nagy levegőt vettem.
-Nem mondtam el mindent. Az apád azt mondta, elenged, de csak egy feltétellel. Az volt a feltétel, hogy járjak veled, és utána törjem össze szíved.
-Luke...-Molly könnyezett
-Sajnálom Molly. Mikor ide jöttem megváltozott a véleményem, és rájöttem, hogy nem kéne ezt tegyem, mert az neked is és nekem is rossz lenne. Miután sok időt eggyütt töltöttünk, rájöttem, hogy tényleg szeretlek és, hogy ennek a játéknak nem lesz jó vége. Annyira sajnálom Molly.
-Luke. Most szerintem az lesz a legjobb, ha elmész. Kérlek. Ne nehezítsd meg még jobban a helyzetemet.
  Azonnal az ajtó fele vettem az irányt, tudtam, hogy elbasztam. Az ajtóban még megálltam, de nem néztem hátra. Kocsiba ültem és haza fele vettem az irányt. Nem tudtam másra gondolni, csak Mollyra, nem figyeltem és neki mentem egy fának.

*Molly szemszöge*
 Mikor meghallottam, hogy Luke mit akart tenne velem sok minden lejátszódott bennem. Fájdalom, csalódottság..
 Ahogyan elment sírni kezdtem. Fájt, amit tett, de legbelül éreztem, hogy nem akart nekem rosszat, csak azt tette amit tennie kellett.
   Csengett a telefon
-Molly Clarkson?
-Igen, kivel beszélek?
-Jason Hastings vagyok. Arról értesültünk, hogy Luke a barátja. Mindegy ez most nem is fontos. Luke balesetet szenvedett. Neki ment egy fának. A jobb lába eltört és meg kellett műteni.
-Mi? Ez nem lehet. Melyik kórház?
-Szent Anthony Kórház. 111 szoba.
  Ez nem lehet igaz. Ez az egész miattam van, ha nem küldöm haza, akkor most nem lenne semmi de semmi baja. Miért vagyok ennyire szerencsétlen?  Gyorsan hagytam anyának egy üzenetet és elindultam a kórház fele. Elég hamar meg is kaptam a szobát, be is mentem és leültem mellé.
-Molly, Molly én nem akartam.-megszorította a kezemet.
A doktorok gyorsan befutottak. Meghalt.

4 rész

Soha nem éreztem magam olyan jól, mint akkor. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége. Soha nem hagyjon el, soha nem verjen át. Soha ne érjen véget a csókja.

  Valaki teljes erejéből dörömbölt az ajtón.

-Nem kéne kinyitni?

-Akár ki legyen esküszöm kinyírom. A legjobb pillanatban jön ide.-mérges voltam. Nagyon is.

 Lementünk és kinyitottuk az ajtót. Kiderült, hogy anya volt az a sok csomaggal és nem tudta kinyitni az ajtót.

-Luke drágám igaz maradsz vacsorára? 

-Ha nem baj akkor maradnék-fogta meg a kezem. Anyának fel sem tűnt. Vissza mentünk a szobába.

-Elmondom anyának vacsinál.

-Mit?-Luke nem értette

-Ezt. Ami kettőnk között van. Meg azt is amit tett veled Billy.

-Nem Moll ne! Ha elmondod neki Billy-s ügyet nem fog addig nyugodni, ameddig be nem zárják újra. Ott meg még erősebb lesz. Szerez új barátokat, újabb erősebb barátokat. És ki tudja lehet, hogy megint el fog raboltatni és kínozni fog megint. Én meg nem akarok tőled messze lenni, mert az nekem nagyon fájna.

-Luke anyának és Danielnek (nevelő apám) meg van a megfelelő ismeretsége, hogy élete végéig be legyen zárva. Bízz bennem. Tudom, hogy nehéz volt neked ugyanúgy nekem is de kérlek bízz bennem.-csókoltam meg

-Jól van. Bízok, de ha valami rossz történik akkor nem lesz belőle semmi jó...

  Vacsinál elmeséltem anyának mindent. Luketól kezdve addig, hogy mi egy pár vagyunk

-Molly örülök neki, hogy együtt vagytok, de az amit tettek veled nem marad büntetlenül. Dani máris intézkedik. Ne aggódjatok megkeserüli az a szemét láda, hogy ilyen tett veled. -anya mint a kettőnk kezét megfogta és megszorította egy pici, hogy éreztesse velünk van. 

-Köszönöm szépen. Nekem már ti vagytok a családom - csókolt meg Luke

-Beszéltem a nyomozóval. Intézkedik már. El is kapták a rohadékot. Egy ilyenért életfogytiglant kaphat. És ne aggódjatok elérjük, hogy azt kapjon.

-Tényleg nagyon köszönöm, hogy itt vagytok és segítetek nekem. Nagyon jól esik.

*másnap*
 Luke, Daniel és én a rendőr kapitányság felé tartottunk.
-Mr. Hemmings nagyon fontos, hogy csak is az igazat mondja
-Ez pontosan 2000 június 13-a volt, amikor Mollyék elköltöztek. Éppen telefonon beszéltünk, amikor hangokat hallottam a konyha felől. A telefont leraktam és lementem, hogy nézzem meg ki is az. Egy ember hátulról lefogott és...-Luke csak mesélt és mesélt és mesélt és mesélt. Rossz volt ott állni mellette és hallgatni, úgy éreztem elhányom magam, vagy ha nem, akkor elájulok. Sarkon fordultam és a kocsi fele vettem az irányt. A kocsiban ülve csak Luke-on kattogott az agyam. Csak bambultam némán és semmi másra nem figyeltem. Nem szoktam ilyent csinálni, de mostanában sokszor megesett már ez. Azt sem vettem észre, hogy meg is érkezett Dani és Luke.
-Miért jöttél ki hercegnő?-ölelt meg
-Rosszul éreztem magam.
  Mikor haza értünk Daniel elmesélt mindent anyának én meg csak fel vánszorogtam a szobámba.
-Molly?
-Igen?-a szemem be volt csukva, de éerztem hogy figyel
-Lenne egy nagyon fontos kérdésem?!

FONTOS!

Néhány tudni való:
1. Azért vannak őrök Mollyék háza előtt, mert az anyukája híres egy film főszereplője volt.

2.A 5 Seconds Of Summer megvan, de nem olyan összetartóak, azóta mióta Luke-ot elrabolták.

3.Daniel Molly nevelő apja

4.Molly 5 éves kora óta ismeri Luke-ot, ezért olyan fontos neki.

5. Molly szobája:

6. Szereti ha szeretet van körülötte. 

7.Kedvenc színe a fekete és utálja a cinikus beképzelt libákat.

8.Van egy hatalmas titka, amit csak Luke és ő tud.

9.Az utolsó és legfontosabb a blogban hetente egy rész lesz feltéve.

Itt van néhány tény a blogról és a szereplőkről. Molly egy kicsit olyan mint én (szóval ha csípitek Mollyt, akkor engem is)  

köszönöm!

Sziasztok! 526 oldalmegjelenítés és alig van fent 3 rész.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvassa és azt gondolja jó a blog.

Nagyon szeretlek titeket és köszönöm
legyen szép estétek.

Sziasztok
xxBx

3.rész

   Reggel arra ébredtem, hogy Luke az ujjával kicsi köröket csinál az arcomon.
-Aranyos vagy, mikor alszol.-puszilt meg
-Te is.-gyorsan kikeltem az ágyból és a fürdő fele vettem az irányt.
-Nem megyünk ma el valahova? Már kezd unalmas lenni itt.-ölelt meg hátulról.
-Elmehetünk a partra, csak hamarabb fel kéne öltöznöm.-mosolyodtam el
-És baj, hogy itt vagyok?
-Nem annyira. De akkor is Luke lány vagyok. Kell a privát szféra.-kifele kezdtem lökni az ajtón.
-Ezt még vissza kapod Hercegnő.
-Mikor levetettem a pizsimet, rájöttem, hogy nem is volt olyan jó ötlet az, hogy a partra menjünk.
Ahogy rá néztem láttam, ahogy a lábamba volt írva ,,Luke,,

-Luke van egy nagy baj!-kiabáltam ki
-Mi?
-Gyere be és nézd meg!
 Ahogy belépett az ajtón lesápadt.
-Molly...ez....-nem tudott megszólalni.
-Ez undorító. Tudom.-fejeztem be helyette a mondatot
-Nem nem az. Teljesen meg tudlak érteni. Várjunk csak az ott mi?-pont a Luke feliratra mutatott.
-Az semmi.-eltakartam a pólómmal a feliratot.
-Nem Molly. Az nem semmi. Mutasd már meg!-elhúzta a pólóm, evvel teljes kilátás nyílt a vágásra és a feliratra is. - Miért pont én?
-Mert akkor mentél el, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád. És más módszer már nem volt.
Nevezhetsz de-pisnek, idiótának, vagy hülyének, nem érdekel. Csak én tudom azt, hogy min mentem keresztül, és nem kérem, hogy megértsd mert nem tudja senki megérteni, csak kérlek törődj bele, hogy ilyen vagyok és...

  Nem hagyta, hogy befejezzem. Megcsókolt.

-Hát nem érted? Szeretlek.

-Luke, én..

-Tudom. Te nem szeretsz, csak a barátod vagyok és nem akarod, hogy ez ne így legyen

-Én is téged.-csókoltam meg újra.

-De én azt hittem, hogy te nem szeretsz és, hogy csak a barátod vagyok..

-Hallgass már el, és csókolj meg-nevettem el magam

  Csókja édes volt és nem kötelező. Elengedte magát és a derekamtól fogva fogott, amikor......

2.rész

-Luke ki az?-alig értem le és már láttam ki az. - Apa te mit keresel itt?
-Szia kicsim. És Luke. - undorral nézett rá.- Kicsim engedd meg, hogy beszéljek Luke-al négy szem közt.
-Bocsáss meg, de nem tehetem. - határozott voltam. Most mindennél jobban éreztem magam. Luke erőt adott.
-Miért nem Molly?-apa tekintete mérges lett
-1 mert nem laksz itt. 2 mert nem hagyom el Luke-ot soha többet. 3 mert mögötted két jó nagy termetű őr áll szóval ha nem akarsz bajt elmész vagy úgy beszélsz vele, hogy itt vagyok én is. - öleltem meg Luke-ot
-Luke, nem erről volt szó. Tudod jól, hogy mi vár rád. - a kabátja leért a zsebéig, ezért el tudta takarni a zsebét, amiben egy pisztoly volt. A kabátját elhúzta, evvel tisztán láthatóvá vállt a pisztoly is.
-Ha bántani mered Luke-ot esküszöm megöllek.-a kezem ökölbe szorult.
-Kicsim ne avatkozz bele!
-Luke menj fel a szobámba kérlek beszélnem kell vele-utasítottam
-De..-hezitált
-Luke kérlek nem lesz semmi baj-elindult, de tudtam, hogy nem megy fel. A lépcső aljában megállt.
-Apa Luke elmesélte, hogy mit tettél vele. Hogy van képed még azok után az apámnak nevezni magad? Tudtad, hogy milyen nehéz időszakon mentem át, te erre elrabolod, hogy nehogy legyen velem valaki. Ezek után felemelt fővel merem azt mondani, hogy nem vagy az apám.- ekkor a nem várt módon, de felpofozott.
-Ne merd ezt mondani még egyszer.
-Nem apa bocsánat Billy számomra már csak egy faszfej vagy, aki a legjobb barátom megpróbálta elvenni tőlem tudván azt hogy nagyon fontos nekem. Tudod mit tettem? Oda jutottam, hogy az ereimet kezdtem el vagdosni, mert senki nem volt aki velem lenne. Az iskolában senki nem beszél velem, senki nem szól hozzám. Kíváncsi lennék te hogy bírod. Szóval szépen kérlek húzz el innen  és hagyd békén Luke-ot és a családomat is, mert nem hiszed el de sokan vannak akik megvédjenek. És ismétlem te nem vagy már az apám.- Daniel és Sam (őrök) elvitték Billyt és én bementem a házba fogalmam sincs miért, de sírni kezdtem.

Hallottam, hogy Luke közelebb jött és megölelt.
-Utálom magam, amiért ő az apám.-töröltem le a könnyeimet
-Ne sírj Hercegnőm. Rossz így látni téged.
-Nem is csodálkozom, hogy senki nem szeret.-véletlenül csúszott ki a számon, nem akartam
-Ami azt illeti én nagyon is szeretlek és nem akarlak el veszíteni.
Későre járt. Kezdtem álmos lenni.
-Luke?
-Hmm?
-Maradj itt kérlek. Aludj velem.
-De csak akkor, ha nem sírsz
Felmentünk a szobámba, én az agyon terpeszkedtem el, ő meg elvette a gitárját én énekelni kezdett

-Friends just sleep in another bed   (A barátok egy külön ágyban alszanak)

And friends don't treat me like you do  (És a barátok nem kezelnek úgy, mint te )

Well I know that there's a limit to everything  (Nos, tudom hogy mindennek van határa )

But my friends won't love me like you  (De a barátaim nem fognak úgy szeretni engem, mint te  )
No, my friends won't love me like you  (Nem, a barátaim nem fognak úgy szeretni engem, mint te )

We're not friends, we could be anything   (Mi nem vagyunk barátok, bármik lehetünk )
If we tried to keep those secrets safe  (Ha megpróbálnánk azokat a titkokat biztonságban tartani  )
No one will find out if it all went wrong  (Senki sem fogja megtudni ha minden rosszra fordul  )
They'll never know what we've been through  (Sosem fogják megtudni, min mentünk keresztül )-énekelte végig a kedvenc zenémet

-Ez a kedvenc zeném-mosolyodtam el

-Tudom.-eltette a gitárt és befeküdt mellém az ágyba.