5. rész

-Lenne egy nagyon fontos kérdésem?!
-Mondd!-erre már fel kellett ülnöm az ágyon, mert féltem mit is akar.

*Luke szemszöge*
 Nagy levegőt vettem.
-Nem mondtam el mindent. Az apád azt mondta, elenged, de csak egy feltétellel. Az volt a feltétel, hogy járjak veled, és utána törjem össze szíved.
-Luke...-Molly könnyezett
-Sajnálom Molly. Mikor ide jöttem megváltozott a véleményem, és rájöttem, hogy nem kéne ezt tegyem, mert az neked is és nekem is rossz lenne. Miután sok időt eggyütt töltöttünk, rájöttem, hogy tényleg szeretlek és, hogy ennek a játéknak nem lesz jó vége. Annyira sajnálom Molly.
-Luke. Most szerintem az lesz a legjobb, ha elmész. Kérlek. Ne nehezítsd meg még jobban a helyzetemet.
  Azonnal az ajtó fele vettem az irányt, tudtam, hogy elbasztam. Az ajtóban még megálltam, de nem néztem hátra. Kocsiba ültem és haza fele vettem az irányt. Nem tudtam másra gondolni, csak Mollyra, nem figyeltem és neki mentem egy fának.

*Molly szemszöge*
 Mikor meghallottam, hogy Luke mit akart tenne velem sok minden lejátszódott bennem. Fájdalom, csalódottság..
 Ahogyan elment sírni kezdtem. Fájt, amit tett, de legbelül éreztem, hogy nem akart nekem rosszat, csak azt tette amit tennie kellett.
   Csengett a telefon
-Molly Clarkson?
-Igen, kivel beszélek?
-Jason Hastings vagyok. Arról értesültünk, hogy Luke a barátja. Mindegy ez most nem is fontos. Luke balesetet szenvedett. Neki ment egy fának. A jobb lába eltört és meg kellett műteni.
-Mi? Ez nem lehet. Melyik kórház?
-Szent Anthony Kórház. 111 szoba.
  Ez nem lehet igaz. Ez az egész miattam van, ha nem küldöm haza, akkor most nem lenne semmi de semmi baja. Miért vagyok ennyire szerencsétlen?  Gyorsan hagytam anyának egy üzenetet és elindultam a kórház fele. Elég hamar meg is kaptam a szobát, be is mentem és leültem mellé.
-Molly, Molly én nem akartam.-megszorította a kezemet.
A doktorok gyorsan befutottak. Meghalt.