11.rész

2 év múlva

Luke és a banda híres lett, befutottak a zenei iparba, most is turnén vannak, én meg egyedül vagyok a házban. Anya New Yorkban van munka miatt Daniel meg elkísérte. Minden nap beszélek Lukeal, de hiányzik. Nem ölelhetem meg, nem csókolhatom, nem érzem az illatát, hiányzik.

Lucas♥: Hey baby, mizu?
Én: Semmi egyedül vagyok a házban és játszok Herceggel (a kutyám)
Lucas♥: Hamarosan haza utazom.
Én: Szuper mennyi időre?
Lucas♥: Egy hétre, így is van ott egy koncertünk. Eljöhetnél, sőt!
Én: Szívesen elmegyek. Mennem kell, majd este skype?
Lucas♥: Persze cica legyen rajtad valami sexy
Én: Lukeee!! :D


   Minden este skype-olunk, de nem tudunk rendesen beszélgetni, mert a srácok állandóan hülyéskednek és hangoskodnak, de legalább ők boldogok.
  Apát is kiengedték, elég jó a viszonyom vele, de még nem bízok benne teljesen, igen megbocsájtottam neki, de félek hogy újra megteszi. Látom rajta hogy változott, de belül nem igazán tudom milyen is valójában.

Lucas♥: Molly gyere ki a balkonra!
Én: Mi? Miért?
Lucas♥: Csak gyere

  Kimentem és Luke állt ott egy gitárral a kezében. Elkezdett énekelni, én meg csak repdestem a boldogságtól. Gyorsan lementem és mikor befejezte a nyakába szöktem
-Luke!-csak ennyit mondtam
-Hiányoztál, Hercegnőm!-csókolt meg
-Gyere be!-egyből Herceg futott felé és szökdécselt(mivel Luketól kaptam a kutyát)
-Herceg vendégünk van, mit tanítottam neked ha valaki jön mit teszel?-Herceg mintha értette volna a mancsát nyújtotta és Luke kezébe tette-Ügyes kutya! Felvettem az ölembe és a szobám fele vettem az irányt.-Luke követett
   Csak néztem.
-Mi az?-nevetette
-Mesélj! Milyen volt a turné? Hogyhogy ilyen hamar itt vagy?
-A turné tökéletes, csak fárasztó, úgy hogy nagyon hiányoztál és a farkamon nem tudok uralkodni, kíván téged baby-ledőltünk az ágyban én lent ő felettem.
-Csak azért jöttél hogy megdugj aztán tovább is mész?-nevettem el magam
-Nem cicám! Tudod hogy imádlak
 Ez volt az ami hiányzott a csókjai, az illata, az ölelése. Elkezdett csókolni, a pólóm alatt egyre feljebb csúsztatta a kezét, aztán megmarkolta a mellem és ott megállt. Levette rólam a pólóm és így már egy melltartó és bugyi volt rajtam, Rajta meg a nadrágja. Csókolgatni kezdte a nyakam, majd lentebb vette az irányt, levette a bugyimat és elkezdte nyalni. Megállt bennem a vér. Hangosan ziháltam, hogy csinálja gyorsabban, miután befejezte levette a boxerét és elkezdte belém vezetni a nem kicsi férfiasságát. Hangosan felnyögtem, először lassúra vette a ritmust. aztán egyre gyorsabbra, mikor a leggyorsabban nyomta elkezdte a nyakam szívni
-Luke én mindjárt...-mondtam két nyögés között
-Sikítsd a nevemet!
-Ahw te jó ég Lukee-sikítottam a fülébe, ennek hallatán ő is elment. Kifeküdtünk egymás mellett az ágyon kezünk összekulcsolva
-Kurva jó voltál csak nem gyakoroltál ameddig nem voltam itt?-nézett komolyan
-De, menned kell. jön a következő páciens- nevettem el magam
-Szeretlek Luke!-csókoltam meg
-Én is téged. -megölelt és így aludtunk el

10. rész

   Reggel Luke nem volt mellettem, gyorsan lementem a lépcsőn, de az aljában megtorpantam

-Luke, vedd észre bajba sodrod, tudom hogy szereted de nagy bajban van már most! Jobban jársz, ha elengeded így lesz jobb neki is és neked is.-ki az? Calum.

-Cal, nem tehetem. Szeretem őt, soha nem szerettem senkit ennyire mint őt. Nem tudnám elengedni. Elmondom neki. Nem érdekel mi lesz, meg kell birkózzon a tudattal.

-Te tudod tesó, csak ügyesen. Ne feledd ma próba.-ezzel elviharzott

  Csak álltam ott és néztem ki az agyamból, mint az elő halottak. Luke észrevett
-Mennyit hallottál?
-Eleget. Mit nem mondtál el nekem? Mivel sodorsz bajba? Miről beszélt Cal?-csak kérdeztem, választ nem is várva
-El kell mondanom valamit.-ült le, jelezte hogy üljek le én is, de nem tettem.
És el kezdett mesélni
-Ez akkor kezdődött mikor elraboltak, vagyis azután. Miután elszabadultam az apádtól annyira feldúlt voltam, hogy megöltem egy embert. Utána már gyakrabban tettem. Nem éreztem semmit mikor megöltem őket. Főleg akkor mikor azokat kellett megölnöm, akik tettek valamit a szeretteim ellen, ezért tudtam olyan könnyem megölni azt a pasit is, aki megerőszakolt.-kiakadtam. Elkezdtem könnyezni
-Luke..-csak ennyit tudtam mondani
-Tudom jól mit gondolsz rólam, azt is megértem ha most szakítasz velem.-magyarázott. Én meg csak az ölébe szöktem és megcsókoltam
-Semmi baj. Senki nem lehet egy szent. Mindenkinek vannak hibái. De tudd, én így szeretlek! Nem érdekel mit teszel, mindig szeretni foglak!-csókoltam meg
-Komolyan?
-Komolyan.
-Eljössz velem a próbára?-kérdezte
-Persze. 5 perc és készen leszek. Megyek és felöltözök.
-Valami sexyt vegyél fel!-kacsintott rám
Gyorsan felmentem, hogy öltözzek át, csak nem megyek pizsamában..
    Mikor odaértem már mindenki ott volt.
-Molly, a kocsiban felejtettem a telefonom. Ide hozod kérlek?
-Persze-ideadta a kulcsokat és a kocsi fele siettem
-Nocsak, nocsak Luke újdonsült barátnője. Szia Molly.
-Neked is szia. Mit akarsz?
-Csak tudd, hogy Luke-nak nem kellesz! Senkinek nem kellesz!
-Pont te beszélsz, Jen?! A kurvák királynője vagy! Nézz magadra, Lukenak csak annyira kelettél, hogy kielégítse magát, vagy még annyira sem. Nocsak?! Lehet rájött még dugni sem tudsz úgy mint én.-kacsintottam rá és faképnél hagytam. Büszke voltam magamra
-Már azt hittem, hogy bezártad magad a kocsiba-nevettek.
-Luke, büszke lehetsz hogy ilyen barátnőd van, mint én.-öleltem meg
-Az is vagyok cica.-csókolt meg-Mi történt, hogy ilyen boldog vagy?
-Lehordtam Jennifert. Megmondtam neki a magáét. Mi az? Miért nézte így?
-Molly, eddig erre senki nem volt képes. Aki meg megtette annak megkeserítette az életét.
-Srácok én nem félek tőle. Még dugni se tud rendesen ne vicceljetek már-kíváncsi fejjel néztek rám- Régen jóban voltam vele és tudok egy pár dolgot róla.

                                                               ***

-Molly beszélnünk kell Jenniferről!-ölelt meg hátulról Luke
-Mi az? Mondd?!
-Nem jó, az amit mondtál neki. Félek hogy tesz veled valamit
-Luke, mondtam. Nem félek tőle. Egy utolsó picsa. Nem tesz nekem keresztbe, főleg ő nem. Tőle nem félek!-öleltem meg.
-Luke?!-szólítottam meg
-Hmm?-nem figyelt rám, csak a telefonját nyomkodta
-Az öldöklést azóta is teszed? Vagy már leálltál vele?
-Molly, ez olyan mint a drog. Nem lehet leállni vele, már nem érzek semmit azok az emberek ellen. Olyan mintha leütnél egy legyet. Leütöd, mert tudod, hogy megcsíp, ezzel is így van. Remélem érted
 Nem csináltam semmit, csak bambultam magam elé.
Egy gyilkos a pasim?!

9. rész

Leültem a konyhában a pult elé és egy öngyújtót fordítgattam a kezemben addig fordítgattam, még meg nem gyújtottam egy szál cigit.

Sosem cigiztem, de ez most nagyon jól esett. Szaggatottan fújtam ki a füstöt ezzel eljátszadoztam egy ideig.

Luke: úgyis az enyém leszel újra! xL
Me: álmodozz csak Lucas! ehhez sok idő fog kelleni.
Luke: én türelmes leszek veled királynőm! :*

Érdekes beszélgetésbe keveredtem Luke-al. Ki akartam vele békülni, de fájt amit tett velem. Ami meg még rosszabb Jenifferrel nagyon jóban voltam addig, ameddig el nem költöztem. Mondhatni úgy is hogy a legjobb barátnőm volt. És tudta mennyire fontos nekem Luke, mégis ezt tette.

Me: megbocsájtok, de ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van. a bizalmamat ameddig újra vissza nyered hosszú idő lesz!
Luke: köszönöm! ez nagyon sokat jelent nekem. amúgy kinyitnád az ajtót? itt vagyok már legalább 2 órája...
Me: persze Lucas! rohanok, futok életem:D

Életem legrosszabb döntése lesz amit most teszek.
Egy cseppnyit haboztam az ajtónyitással. Kinyitottam. Egymással szemben álltunk szótlanul. Luke az arcomat fürkészte, én elvesztem a kék szemeiben.
-Hiányoztál-ugrottam a nyakába
-Te is nekem hercegnő.-csókolt meg.


                                                    ***
-Mrs. Clarkson!-kiáltott valaki-megérkezett a posta!

,,Kedves lányom! Nem tudlak hívni, biztonsági okok miatt. El kell mondanod Lucasnak, hogy mi történt veled azon az estén és hogy ki tette. Csak így menekülhetsz meg a múlttól. Vigyázz, mert apádat hamarosan kiengedik és nem lesz egy perc nyugtod sem miatta. Kérlek, könyörgök Molly vigyázz magadra és légy minél többet Luke-al csak ő védhet meg tőle!
           Hamarosan otthon leszünk
                                                 Anya"
-Mit kell elmondj? Mi volt azon az estén? Ki, mit tett veled? Molly túl sok a kérdés válaszokat akarok!
-Luke kérlek menj el most!
-De nem válaszoltál Molly.
-Luke kérlek.-nem akartam azt mutatni, hogy gyenge vagyok, de már könnyeztem. Anyának sikerült eszembe juttatni a múltam, ami miatt elköltöztünk.
-Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. Később vissza jöjjek?
-Később.-csókolt meg. Nem csókoltam vissza. Már semmire sem erőm.
Miután elment Luke leültem a lépcsőre és emlékképek jelentek meg.

,,-Molly vigyázz magadra kérlek-könyörgött anya
-Jó, persze anya.-nem teljesen figyeltem rá. Valamin nevettem Jennivel.

Egy szórakozó helyre értünk, Fogalmam sincs, hogy értünk oda. Kiesett. Jenni sehol nem volt.
-Jeniffer, gyere menjünk innen. Nem tetszik nekem ez a hely.
-Ne már tök jó a buli-két nem is rossz pasival táncolt.
-Jó, én haza mentem-köszöntem el tőle és az ajtó fele vettem az irányt
Valaki követni kezdett. Bepánikoltam. Elkezdtem futni a pasi meg utánam.
Reggelre arra ébredtem, hogy egy szobában vagyok és minden véres alattam.''

Ezekre emlékezve csak sírtam. Engedtem annak az idiótának, hogy azt tegye velem. Azt sem tudtam, hogy miért esett ki ennyire minden, hogy ki volt, vagy hogy milyen helységben is voltam.
Mitől lehetett ez? Semmit nem tudtam. Össze voltam zavarodva. Válaszokat kerestem, de nem kaptam sehol. Ekkor jutott eszembe, hogy anyu mindig szerette az ilyen dolgokat és ennek orvoslója is volt. Találtam egy könyvet, amiben ez benne is volt.

Az egész könyv ilyenekkel volt tele. A nevét nem jegyeztem meg, de ha alkohollal keverik akkor elfelejted azokat a dolgokat, amik veled történnek veled azon a napon. És ha valami olyan dolgot látsz meg, amit aznap fogtál vagy láttál képek visszajönnek. Ez megmagyarázta azt is, hogy mikor megláttam az apámat bejött egy kép. Az amikor valakit megütött és engem felkapott és futni kezdett velem ki a egy helységből.

Másnap reggel, mikor felkeltem, halottam, hogy valaki a konyhában van és csörömpöl. Luke a gyors hívó listámon van, már benne is voltam hogy hívjam, addig szép lassan leértem és megláttam egy sötét alakot.

-Luke-suttogtam-van valaki nálunk lent a konyhában és félek, légyszi gyere ide!

-Ki az az ember?-kérdezte

-Nem tudom, de nagyon rossz előérzetem van. Siess!

-Ott vagyok 5 perc cicám!

Vissza akartam menni a szobámba, de a lépcső megreccsent ezzel a férfi figyelme rám szegeződött. Gyorsan felfutottam a szobámba, de az a sötét alak a nyomomban loholt egy késsel a kezében. Nem tudtam bezárni az ajtót sem. A falhoz szorított előttem állt egy nagyon nagy késsel. Beugrott egy kép, arról az éjszakáról. Felcsillant a szeme. Észrevette hogy tudom ki ő.

-Te szihopata idióta!-mondtam alig érthetően-Te tetted!

-Szia életem hiányoztál. Netán szeretnél még egy menetet?

-Meg ne próbáld.

Még közelebb lépett. Nagyon féltem. Az ember már egy lépésre volt tőle, ezért a falnak simultam teljesen. Elkezdett tapizni és a pólómat egyre fentebb húzta. 

-Eressz el, te idióta!-kiabáltam. Ekkor a késsel megvágott. Pont a vállam erre akkorát sikítottam, amekkora csak kifért a torkomon.

-Hozzá ne nyúlj a csajomhoz te pöcs-Luke szemrebbenés nélkül leszúrta a pasit.

-Jól vagy bébi?-jött oda.-Basszus ezt össze kell varrni. Gyere segítek állj fel.-vett egy pillantást a sebemre

Luke felültetett a konyhában a pultra, ő addig fertőtlenítőt és tűt meg cérnát hozott. Bevarrta a sebemet, de nagyon fájt, mivel érzéstelenítő nélkül csinálta. Én meg csak a számat haraptam és Luke pólóját szorítottam.

-Bocsáss meg, de muszáj volt, mert ha nem befertőzik. Tudom, hogy fáj bírd ki még egy kicsit édesem.-csókolt meg

-Luke el kell mondanom valamit.-be is fejezte. Leült velem szemben egy székre és a combomon pihentette a kezét. Elmeséltem neki mindent attól az estétől kezdve a végéig.

-Azóta félek és rettegek, hogy újra megteszi-elsírtam magam

-Sh, semmi baj vége van. Meghalt.-ölelt meg. Felszisszentem, mert fájt a vállam-Mi az?

-Semmi, csak fáj-mutattam a sebre

-Gyere.-felvett az ölébe és elvitt a kanapéig

-Mit fogunk csinálni most?

-Horror?-harapta be piercingjét olyan sexy volt

-Nekem oké.-mosolyogtam rá

A félelmetes részeknél akaratom ellenére hozzábújtam Luke-hoz. Nem vagyok az a félős fajta lány.de biztonságban éreztem magam a karjaiban. 

Elaludtam a karjaiban. Arra ébredtem meg, hogy felfele visz a szobámba.

-Luke?!

-Hm?-nézett le rám

-Kérlek maradj itt velem..

-Persze-csókolt meg-ezek után nem foglak egyedül hagyni

Befeküdt mellém és meggyőződött róla, hogy nem fáj a karom és kényelmes-e. Nagyon aranyos volt tőle ez. Megölelt és úgy aludtunk el. 

8. rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későre hoztam meg a részt, de nem volt ihletem és táborban is voltam.. Nem is húzom az időtöket. Jó olvasást és kömmenteket, hogy jó vagy rossz és ha rossz mit javítsak az egész blogon.
     Köszönöm előre is 
                                                       xxBxx
  Reggelre másnaposnak éreztem magamat. Fájt a fejem, a szemem piros volt, mint a rózsa.
-Anyaaaa!-kiáltottam egy hatalmasat. Nem jött válasz. Leballagtam a konyhába, és egy üzenetet találtam a hűtőn.
  ,,Elmentem Amerikába arra a megbeszélésre, amit mondtam Daniel is velem van. Majd hívunk és légy erős.
 xo xo Anya. ,,
  Na ez szép. Egyedül vagyok a házban és nincs mit csináljak.
  *Csengett a telefonom*
-Szia Molly Josh vagyok. Csak azt akartam mondani, hogy ma nem lesz forgatás..-mondta
-Oké, köszi, hogy szóltál.
-Nincs mit
-Öööm.. Josh?!-féltem megkérdezni
-Igen?
-Tudod gondolkodtam és elmehetnénk valahova. Bepótolnánk a tegnapot?-kimondtam. Végre
-Persze. Ha érted megyek 7-re jó lesz?
-Tökéletes.-mosolyodtam el
-Oké, akkor megyek is, hogy készülődjek
-Rendben szia-nevetett

  Elkezdtem fürdeni és kiválogattam a ruhámat, amit felveszek. Nem öltöztem túl ki, mert fogalmam sem volt, hogy hova megyünk, tehát e mellett döntöttem:

  Eljött a 7 óra. Josh dudált a kocsival. Gyorsan lementem és beültem a kocsiba.
Elmentünk vacsorázni és rengeteget beszélgettünk. Kérdezett Luke-ról, elmondtam neki hogy szakítottam vele, de többet nem mondtam. Megismertem jobban és rájöttem sok bennünk a közös.
-Remélem jól érezted magadat Molly-állt meg a kocsi a házunk előtt
-Igen, nagyon jól-mosolyogtam rá-Köszönöm
Kiszálltunk a kocsiból és elkísért az kapuig.
-Már rég óta meg szerettem volna tenni ezt..-megcsókolt.  Pont akkor láttam meg Luke-ot, aki az ajtó előtt volt.
-Josh...
-Tudom. Még őt szereted és nem akarsz kapcsolatot. Megértem, de én küzdök érted.-kacsintott rám
-Sajnálom. Holnap találkozunk.-köszöntem el tőle


-Mit keresel itt?-álltam meg előtte
-Téged.-egyszerű és rövid válasza volt-Beszélnünk kell
-Nincs mit beszéljünk Luke. Elcseszted. Tudtad jól, hogy oda megyek, de te kurvákkal kellett csókolózz. Képzelem mennyire szerethettél Luke. Tudod mit tettem? Megvágtam az ereimet. Szinte meghaltam! Sírtam. Azt hittem azért jöttél vissza, mert fontos vagyok neked, mert szeretsz egy kicsit is. De nem. Elveszítettelek megint. Miért kellett e..-nem hagyta hogy befejezzem. Megcsókolt.
-Szeretlek Molly. Jennifer csak rosszkor volt rossz helyen azt hitte, hogy elcsábíthat, de nem tud csakis téged szeretlek úgyhogy légyszíves ne légy rossz velem, mert nagyon de nagyon szeretlek. Molly kérlek szépen bocsáss meg nekem!-csókolt meg újra
-Azt hiszed egy csók és egy bocsánat elég lesz, Luke?-makacskodtam-Szeretlek, de ezt nem fogom könnyen megbocsájtani neked. Kérlek most menj el!-utasítottam
-Ne Molly, ne! Ne csináld velem ezt!-könyörgött Luke
-Luke a te érdekedben mondom ezt! Menj el!
Elment. Muszáj volt át kell gondolnom amiket mondott. Hiába szeretem amit tett súlyos.

7. rész

-Te mi a szart keresel itt?-nem hittem a szememnek
-Szia Molly-ölelt meg
-Josh. Szia.-öleltem vissza
-Thomas örülök, hogy vele dolgozhatok. Köszönöm.
-Úgy akartuk, hogy neked legyen jó, ezért anyukáddal egyeztettünk is-mosolygott
-Na de akkor kezdjünk is bele!

Forgatás után Josh elhívott vacsorázni, de nemet mondtam.
-Sajnálom, de nem tudok. Elfoglalt vagyok este.

-Oh oké, akkor máskor.

Hazafele vettem az irányt. Gyorsan lefürödtem és átöltöztem. Calum egy olyan 20 percre lakott tőlem. Felhívtam Luke-ot is, hogy elindultam.

Mikor odaértem érdekes beszélgetés csapta meg a fülemet.
-Luke hagyd el azt a csajt. Jobb lesz neked is én neki is.-egy nyávogós hang csapta meg a fülem. Jennifer. Utálom azt a csajt. egész sulikor Luke-ra fájt a foga.
-Jó. Meglátom mit tehetek.-tisztán láttam, hogy ők azok ketten. Luke megcsókoltam Jennyt.
 Nem is kellett több elhagytam Calum házát és haza fele vettem az irányt. A kocsiban egész végig sírtam. Homályosan láttam, kellet 40 perc, ameddig haza értem.
Hazaérve anyát láttam meg.
-Kicsim mi történt?
-Semmi.
-De te sírsz
-Jól vagyok

 Evvel felfutottam a szobámba. Bezártam az ajtót és az ablakot, hogy senki nem tudjon bejönni. Leültem az ágy közepére és azon gondolkodtam, hogy hol is ronthattam el. A könnyeim folytak akár egy folyó. Hiába töröltem le őket csak jött és jött és jött. Eszembe jutott az álom, az idő amit együtt töltöttünk. Amikor vissza jött és azt mondta, hogy szeret. Amikor megcsókolt, az illata, a csókjának íze... 

Miért én vagyok ennyire szerencsétlen? Miért nem tudta elmondani, hogy nem szeret? Miért nem vagyok Jennifer helyében?

Utálom magamat nagyon! Bementem a fürdőbe és elővettem egy pengét. Már is megejtettem a sebet. Egy vágás, két vágás, három, négy. A könnyek és a vér egybe folyt a kagylóban. Nem tudtam mit tegyek. Csak Luke járt az agyamban és az, hogy megcsókolta. Miért voltam ekkora idióta? Csak játszott velem, semmi érzés csak játék. Hát jó Lucas. Játszódjunk így.

Mérges voltam magamra, hogy hittem neki, pedig nem kellett volna.

-Molly engedj be!-dörömbölt az ajtón Luke

-Menj el innen! Nem akarlak látni!-kiabáltam sírás közben.

-Molly ez nem az aminek látszik. Had magyarázzam meg!

-Mi nem az? Lesmároltam. Óh bocsánat nem az aminek látszik, lehet gyereketek lesz. Jó, legyen. Nem érdekel Luke. Tudod az fáj a legjobban, hogy én bíztam benned, mint egy vak tyúk, de te kibasztál velem. Úgyhogy szépen kérlek most húzz el ameddig még nem lesz rosszabb a helyzetem!

-Én csak...-megállt- Azt akartam mondani, hogy nagyon, de nagyon sajnálom, azt ami történt. Én nem akartam.

  Elment. Elment. Elment, lehet, hogy örökre. Örökre elveszítettem. Soha többet nem kapom vissza és csakis az a hülye Jennifer miatt. 

A könnyeim még jobban kezdtek folyni. Nem tudtam mit tegyek...

6. rész

-Molly, Molly, én nem akartam.-megszorította a kezemet.
A doktorok befutottak. Meghalt.

-Ne, ne, ne, ne!-kiáltottam fel. Csak egy álom volt.
-Mi a baj kicsim?-Luke értetlenül nézett rám.
-Csak rosszat álmodtam.-a lábaimat magam elé húztam és a kezemmel össze kulcsoltam és sírni kezdtem.
-Mi történt Molly?-ölelt meg- Mondd már el! Nagyon megijesztesz
-Azt álmodtam, hogy te csak azért vagy itt, mert apa kényszerített rá, hogy szeress és utána törd össze a szívemet. Veszekedtünk és elküldtelek. Autó balesetet szenvedtél. Eltört a lábad és belső vérzésed volt. Bementem hozzád a kórházba és a kezemben haltál meg. -még jobban elkezdtem sírni.
-Jaj hercegnőm! Ilyen nem történhet meg.-csókolt meg-Örökre veled leszek!-ölelt meg.
-Szeretlek Luke! Kérlek ne hagyj el soha de soha!
-Soha, de soha!-csókolt meg hosszasan.

  Délután lementünk a partra. Egy bohóc ajándékot adott nekem és megpuszilt. Luke elég szúrós tekintettel nézett rá, de lecsillapítottam.
Csengett a telefonom
-Molly Clarkson?
-Igen ki keresi?
-Thomas Stetson vagyok.
-Várjunk az a Thomas?
-Igen az. Azt szeretném kérdezni, hogy bejönnél- e egy forgatásunkra, mert csak téged találunk erre a filmre alkalmasnak. Beszéltem már anyukáddal is és ő beleegyezett. 
-Persze, hogy elmegyek
-Jol van akkor. Holnap 8-ra érted küldünk egy kocsit és akkor avval jöhetsz is a forgatásra. A szövegedet elküldtem anyudnak, majd ő odaadja neked és elolvasod, hogy tudd miről is van szó.
-Rendben. De most mennem kell. Viszlát.

-Lukeeee!-visítottam el magam
-Mi az?
-Szerződést kaptam egy filmben.-ugrottam a nyakába
-Komolyan? Ez csodálatos. Gratulálok!-puszilt meg
-Holnap megyek a forgatásra. Eljössz velem?
-Szerintem nem, mert haza kéne menjek egy kicsit a szüleimhez is, meg a srácokkal belekezdünk a bandázásba is.-mosolygott- ugye nem baj?
-Dehogy baj. Sőt örülök neki, hogy végre belekezdtek.
-Akkor forgatás után menjek át Calhoz?
-Ha akarsz, akkor gyere.
-Jó a hozzáállásod Lucas! -nevettem
-Gyere ide!-felkapott és befutott velem együtt a tengerbe-Egy okot mondj, hogy ne dobjalak bele a vízbe!
-Mert szeretlek.
-Rossz válasz-eleresztett és be is lendített a vízbe. Levegőért kapkodva jöttem fel a víz tetejére.
-Nagyon vicces - bevágtam a durcit

Otthon elolvastam a forgatókönyvet és nagyon tetszett.
Lényegében annyiról szólt, hogy egy elveszett lány, akit soha senki nem figyel megismerkedik a suli leghíresebb pasijával és összejönnek, de ez a kapcsolat nem habos torta. A fiú elköltözik egy másik városba a családja miatt, de a barátnőjét sem akarja itt hagyni. Úgyhogy a lány is utazik velük együtt. A fiú családja meg nem szereti a lányt és elkergetik a házból.

Reggel egy kocsi állt az ajtómban, gyorsan beültem és elmentem a forgatásra.
-Molly bemutatom a fiút, akivel össze fogsz jönni a filmben.
-Na ne. Ő?-miért miért miért?

5. rész

-Lenne egy nagyon fontos kérdésem?!
-Mondd!-erre már fel kellett ülnöm az ágyon, mert féltem mit is akar.

*Luke szemszöge*
 Nagy levegőt vettem.
-Nem mondtam el mindent. Az apád azt mondta, elenged, de csak egy feltétellel. Az volt a feltétel, hogy járjak veled, és utána törjem össze szíved.
-Luke...-Molly könnyezett
-Sajnálom Molly. Mikor ide jöttem megváltozott a véleményem, és rájöttem, hogy nem kéne ezt tegyem, mert az neked is és nekem is rossz lenne. Miután sok időt eggyütt töltöttünk, rájöttem, hogy tényleg szeretlek és, hogy ennek a játéknak nem lesz jó vége. Annyira sajnálom Molly.
-Luke. Most szerintem az lesz a legjobb, ha elmész. Kérlek. Ne nehezítsd meg még jobban a helyzetemet.
  Azonnal az ajtó fele vettem az irányt, tudtam, hogy elbasztam. Az ajtóban még megálltam, de nem néztem hátra. Kocsiba ültem és haza fele vettem az irányt. Nem tudtam másra gondolni, csak Mollyra, nem figyeltem és neki mentem egy fának.

*Molly szemszöge*
 Mikor meghallottam, hogy Luke mit akart tenne velem sok minden lejátszódott bennem. Fájdalom, csalódottság..
 Ahogyan elment sírni kezdtem. Fájt, amit tett, de legbelül éreztem, hogy nem akart nekem rosszat, csak azt tette amit tennie kellett.
   Csengett a telefon
-Molly Clarkson?
-Igen, kivel beszélek?
-Jason Hastings vagyok. Arról értesültünk, hogy Luke a barátja. Mindegy ez most nem is fontos. Luke balesetet szenvedett. Neki ment egy fának. A jobb lába eltört és meg kellett műteni.
-Mi? Ez nem lehet. Melyik kórház?
-Szent Anthony Kórház. 111 szoba.
  Ez nem lehet igaz. Ez az egész miattam van, ha nem küldöm haza, akkor most nem lenne semmi de semmi baja. Miért vagyok ennyire szerencsétlen?  Gyorsan hagytam anyának egy üzenetet és elindultam a kórház fele. Elég hamar meg is kaptam a szobát, be is mentem és leültem mellé.
-Molly, Molly én nem akartam.-megszorította a kezemet.
A doktorok gyorsan befutottak. Meghalt.