2.rész

-Luke ki az?-alig értem le és már láttam ki az. - Apa te mit keresel itt?
-Szia kicsim. És Luke. - undorral nézett rá.- Kicsim engedd meg, hogy beszéljek Luke-al négy szem közt.
-Bocsáss meg, de nem tehetem. - határozott voltam. Most mindennél jobban éreztem magam. Luke erőt adott.
-Miért nem Molly?-apa tekintete mérges lett
-1 mert nem laksz itt. 2 mert nem hagyom el Luke-ot soha többet. 3 mert mögötted két jó nagy termetű őr áll szóval ha nem akarsz bajt elmész vagy úgy beszélsz vele, hogy itt vagyok én is. - öleltem meg Luke-ot
-Luke, nem erről volt szó. Tudod jól, hogy mi vár rád. - a kabátja leért a zsebéig, ezért el tudta takarni a zsebét, amiben egy pisztoly volt. A kabátját elhúzta, evvel tisztán láthatóvá vállt a pisztoly is.
-Ha bántani mered Luke-ot esküszöm megöllek.-a kezem ökölbe szorult.
-Kicsim ne avatkozz bele!
-Luke menj fel a szobámba kérlek beszélnem kell vele-utasítottam
-De..-hezitált
-Luke kérlek nem lesz semmi baj-elindult, de tudtam, hogy nem megy fel. A lépcső aljában megállt.
-Apa Luke elmesélte, hogy mit tettél vele. Hogy van képed még azok után az apámnak nevezni magad? Tudtad, hogy milyen nehéz időszakon mentem át, te erre elrabolod, hogy nehogy legyen velem valaki. Ezek után felemelt fővel merem azt mondani, hogy nem vagy az apám.- ekkor a nem várt módon, de felpofozott.
-Ne merd ezt mondani még egyszer.
-Nem apa bocsánat Billy számomra már csak egy faszfej vagy, aki a legjobb barátom megpróbálta elvenni tőlem tudván azt hogy nagyon fontos nekem. Tudod mit tettem? Oda jutottam, hogy az ereimet kezdtem el vagdosni, mert senki nem volt aki velem lenne. Az iskolában senki nem beszél velem, senki nem szól hozzám. Kíváncsi lennék te hogy bírod. Szóval szépen kérlek húzz el innen  és hagyd békén Luke-ot és a családomat is, mert nem hiszed el de sokan vannak akik megvédjenek. És ismétlem te nem vagy már az apám.- Daniel és Sam (őrök) elvitték Billyt és én bementem a házba fogalmam sincs miért, de sírni kezdtem.

Hallottam, hogy Luke közelebb jött és megölelt.
-Utálom magam, amiért ő az apám.-töröltem le a könnyeimet
-Ne sírj Hercegnőm. Rossz így látni téged.
-Nem is csodálkozom, hogy senki nem szeret.-véletlenül csúszott ki a számon, nem akartam
-Ami azt illeti én nagyon is szeretlek és nem akarlak el veszíteni.
Későre járt. Kezdtem álmos lenni.
-Luke?
-Hmm?
-Maradj itt kérlek. Aludj velem.
-De csak akkor, ha nem sírsz
Felmentünk a szobámba, én az agyon terpeszkedtem el, ő meg elvette a gitárját én énekelni kezdett

-Friends just sleep in another bed   (A barátok egy külön ágyban alszanak)

And friends don't treat me like you do  (És a barátok nem kezelnek úgy, mint te )

Well I know that there's a limit to everything  (Nos, tudom hogy mindennek van határa )

But my friends won't love me like you  (De a barátaim nem fognak úgy szeretni engem, mint te  )
No, my friends won't love me like you  (Nem, a barátaim nem fognak úgy szeretni engem, mint te )

We're not friends, we could be anything   (Mi nem vagyunk barátok, bármik lehetünk )
If we tried to keep those secrets safe  (Ha megpróbálnánk azokat a titkokat biztonságban tartani  )
No one will find out if it all went wrong  (Senki sem fogja megtudni ha minden rosszra fordul  )
They'll never know what we've been through  (Sosem fogják megtudni, min mentünk keresztül )-énekelte végig a kedvenc zenémet

-Ez a kedvenc zeném-mosolyodtam el

-Tudom.-eltette a gitárt és befeküdt mellém az ágyba.