Valaki teljes erejéből dörömbölt az ajtón.
-Nem kéne kinyitni?
-Akár ki legyen esküszöm kinyírom. A legjobb pillanatban jön ide.-mérges voltam. Nagyon is.
Lementünk és kinyitottuk az ajtót. Kiderült, hogy anya volt az a sok csomaggal és nem tudta kinyitni az ajtót.
-Luke drágám igaz maradsz vacsorára?
-Ha nem baj akkor maradnék-fogta meg a kezem. Anyának fel sem tűnt. Vissza mentünk a szobába.
-Elmondom anyának vacsinál.
-Mit?-Luke nem értette
-Ezt. Ami kettőnk között van. Meg azt is amit tett veled Billy.
-Nem Moll ne! Ha elmondod neki Billy-s ügyet nem fog addig nyugodni, ameddig be nem zárják újra. Ott meg még erősebb lesz. Szerez új barátokat, újabb erősebb barátokat. És ki tudja lehet, hogy megint el fog raboltatni és kínozni fog megint. Én meg nem akarok tőled messze lenni, mert az nekem nagyon fájna.
-Luke anyának és Danielnek (nevelő apám) meg van a megfelelő ismeretsége, hogy élete végéig be legyen zárva. Bízz bennem. Tudom, hogy nehéz volt neked ugyanúgy nekem is de kérlek bízz bennem.-csókoltam meg
-Jól van. Bízok, de ha valami rossz történik akkor nem lesz belőle semmi jó...
Vacsinál elmeséltem anyának mindent. Luketól kezdve addig, hogy mi egy pár vagyunk
-Molly örülök neki, hogy együtt vagytok, de az amit tettek veled nem marad büntetlenül. Dani máris intézkedik. Ne aggódjatok megkeserüli az a szemét láda, hogy ilyen tett veled. -anya mint a kettőnk kezét megfogta és megszorította egy pici, hogy éreztesse velünk van.
-Köszönöm szépen. Nekem már ti vagytok a családom - csókolt meg Luke
-Beszéltem a nyomozóval. Intézkedik már. El is kapták a rohadékot. Egy ilyenért életfogytiglant kaphat. És ne aggódjatok elérjük, hogy azt kapjon.
-Tényleg nagyon köszönöm, hogy itt vagytok és segítetek nekem. Nagyon jól esik.
*másnap*
Luke, Daniel és én a rendőr kapitányság felé tartottunk.
-Mr. Hemmings nagyon fontos, hogy csak is az igazat mondja
-Ez pontosan 2000 június 13-a volt, amikor Mollyék elköltöztek. Éppen telefonon beszéltünk, amikor hangokat hallottam a konyha felől. A telefont leraktam és lementem, hogy nézzem meg ki is az. Egy ember hátulról lefogott és...-Luke csak mesélt és mesélt és mesélt és mesélt. Rossz volt ott állni mellette és hallgatni, úgy éreztem elhányom magam, vagy ha nem, akkor elájulok. Sarkon fordultam és a kocsi fele vettem az irányt. A kocsiban ülve csak Luke-on kattogott az agyam. Csak bambultam némán és semmi másra nem figyeltem. Nem szoktam ilyent csinálni, de mostanában sokszor megesett már ez. Azt sem vettem észre, hogy meg is érkezett Dani és Luke.
-Miért jöttél ki hercegnő?-ölelt meg
-Rosszul éreztem magam.
Mikor haza értünk Daniel elmesélt mindent anyának én meg csak fel vánszorogtam a szobámba.
-Molly?
-Igen?-a szemem be volt csukva, de éerztem hogy figyel
-Lenne egy nagyon fontos kérdésem?!
*másnap*
Luke, Daniel és én a rendőr kapitányság felé tartottunk.
-Mr. Hemmings nagyon fontos, hogy csak is az igazat mondja
-Ez pontosan 2000 június 13-a volt, amikor Mollyék elköltöztek. Éppen telefonon beszéltünk, amikor hangokat hallottam a konyha felől. A telefont leraktam és lementem, hogy nézzem meg ki is az. Egy ember hátulról lefogott és...-Luke csak mesélt és mesélt és mesélt és mesélt. Rossz volt ott állni mellette és hallgatni, úgy éreztem elhányom magam, vagy ha nem, akkor elájulok. Sarkon fordultam és a kocsi fele vettem az irányt. A kocsiban ülve csak Luke-on kattogott az agyam. Csak bambultam némán és semmi másra nem figyeltem. Nem szoktam ilyent csinálni, de mostanában sokszor megesett már ez. Azt sem vettem észre, hogy meg is érkezett Dani és Luke.
-Miért jöttél ki hercegnő?-ölelt meg
-Rosszul éreztem magam.
Mikor haza értünk Daniel elmesélt mindent anyának én meg csak fel vánszorogtam a szobámba.
-Molly?
-Igen?-a szemem be volt csukva, de éerztem hogy figyel
-Lenne egy nagyon fontos kérdésem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése