7. rész

-Te mi a szart keresel itt?-nem hittem a szememnek
-Szia Molly-ölelt meg
-Josh. Szia.-öleltem vissza
-Thomas örülök, hogy vele dolgozhatok. Köszönöm.
-Úgy akartuk, hogy neked legyen jó, ezért anyukáddal egyeztettünk is-mosolygott
-Na de akkor kezdjünk is bele!

Forgatás után Josh elhívott vacsorázni, de nemet mondtam.
-Sajnálom, de nem tudok. Elfoglalt vagyok este.

-Oh oké, akkor máskor.

Hazafele vettem az irányt. Gyorsan lefürödtem és átöltöztem. Calum egy olyan 20 percre lakott tőlem. Felhívtam Luke-ot is, hogy elindultam.

Mikor odaértem érdekes beszélgetés csapta meg a fülemet.
-Luke hagyd el azt a csajt. Jobb lesz neked is én neki is.-egy nyávogós hang csapta meg a fülem. Jennifer. Utálom azt a csajt. egész sulikor Luke-ra fájt a foga.
-Jó. Meglátom mit tehetek.-tisztán láttam, hogy ők azok ketten. Luke megcsókoltam Jennyt.
 Nem is kellett több elhagytam Calum házát és haza fele vettem az irányt. A kocsiban egész végig sírtam. Homályosan láttam, kellet 40 perc, ameddig haza értem.
Hazaérve anyát láttam meg.
-Kicsim mi történt?
-Semmi.
-De te sírsz
-Jól vagyok

 Evvel felfutottam a szobámba. Bezártam az ajtót és az ablakot, hogy senki nem tudjon bejönni. Leültem az ágy közepére és azon gondolkodtam, hogy hol is ronthattam el. A könnyeim folytak akár egy folyó. Hiába töröltem le őket csak jött és jött és jött. Eszembe jutott az álom, az idő amit együtt töltöttünk. Amikor vissza jött és azt mondta, hogy szeret. Amikor megcsókolt, az illata, a csókjának íze... 

Miért én vagyok ennyire szerencsétlen? Miért nem tudta elmondani, hogy nem szeret? Miért nem vagyok Jennifer helyében?

Utálom magamat nagyon! Bementem a fürdőbe és elővettem egy pengét. Már is megejtettem a sebet. Egy vágás, két vágás, három, négy. A könnyek és a vér egybe folyt a kagylóban. Nem tudtam mit tegyek. Csak Luke járt az agyamban és az, hogy megcsókolta. Miért voltam ekkora idióta? Csak játszott velem, semmi érzés csak játék. Hát jó Lucas. Játszódjunk így.

Mérges voltam magamra, hogy hittem neki, pedig nem kellett volna.

-Molly engedj be!-dörömbölt az ajtón Luke

-Menj el innen! Nem akarlak látni!-kiabáltam sírás közben.

-Molly ez nem az aminek látszik. Had magyarázzam meg!

-Mi nem az? Lesmároltam. Óh bocsánat nem az aminek látszik, lehet gyereketek lesz. Jó, legyen. Nem érdekel Luke. Tudod az fáj a legjobban, hogy én bíztam benned, mint egy vak tyúk, de te kibasztál velem. Úgyhogy szépen kérlek most húzz el ameddig még nem lesz rosszabb a helyzetem!

-Én csak...-megállt- Azt akartam mondani, hogy nagyon, de nagyon sajnálom, azt ami történt. Én nem akartam.

  Elment. Elment. Elment, lehet, hogy örökre. Örökre elveszítettem. Soha többet nem kapom vissza és csakis az a hülye Jennifer miatt. 

A könnyeim még jobban kezdtek folyni. Nem tudtam mit tegyek...

6. rész

-Molly, Molly, én nem akartam.-megszorította a kezemet.
A doktorok befutottak. Meghalt.

-Ne, ne, ne, ne!-kiáltottam fel. Csak egy álom volt.
-Mi a baj kicsim?-Luke értetlenül nézett rám.
-Csak rosszat álmodtam.-a lábaimat magam elé húztam és a kezemmel össze kulcsoltam és sírni kezdtem.
-Mi történt Molly?-ölelt meg- Mondd már el! Nagyon megijesztesz
-Azt álmodtam, hogy te csak azért vagy itt, mert apa kényszerített rá, hogy szeress és utána törd össze a szívemet. Veszekedtünk és elküldtelek. Autó balesetet szenvedtél. Eltört a lábad és belső vérzésed volt. Bementem hozzád a kórházba és a kezemben haltál meg. -még jobban elkezdtem sírni.
-Jaj hercegnőm! Ilyen nem történhet meg.-csókolt meg-Örökre veled leszek!-ölelt meg.
-Szeretlek Luke! Kérlek ne hagyj el soha de soha!
-Soha, de soha!-csókolt meg hosszasan.

  Délután lementünk a partra. Egy bohóc ajándékot adott nekem és megpuszilt. Luke elég szúrós tekintettel nézett rá, de lecsillapítottam.
Csengett a telefonom
-Molly Clarkson?
-Igen ki keresi?
-Thomas Stetson vagyok.
-Várjunk az a Thomas?
-Igen az. Azt szeretném kérdezni, hogy bejönnél- e egy forgatásunkra, mert csak téged találunk erre a filmre alkalmasnak. Beszéltem már anyukáddal is és ő beleegyezett. 
-Persze, hogy elmegyek
-Jol van akkor. Holnap 8-ra érted küldünk egy kocsit és akkor avval jöhetsz is a forgatásra. A szövegedet elküldtem anyudnak, majd ő odaadja neked és elolvasod, hogy tudd miről is van szó.
-Rendben. De most mennem kell. Viszlát.

-Lukeeee!-visítottam el magam
-Mi az?
-Szerződést kaptam egy filmben.-ugrottam a nyakába
-Komolyan? Ez csodálatos. Gratulálok!-puszilt meg
-Holnap megyek a forgatásra. Eljössz velem?
-Szerintem nem, mert haza kéne menjek egy kicsit a szüleimhez is, meg a srácokkal belekezdünk a bandázásba is.-mosolygott- ugye nem baj?
-Dehogy baj. Sőt örülök neki, hogy végre belekezdtek.
-Akkor forgatás után menjek át Calhoz?
-Ha akarsz, akkor gyere.
-Jó a hozzáállásod Lucas! -nevettem
-Gyere ide!-felkapott és befutott velem együtt a tengerbe-Egy okot mondj, hogy ne dobjalak bele a vízbe!
-Mert szeretlek.
-Rossz válasz-eleresztett és be is lendített a vízbe. Levegőért kapkodva jöttem fel a víz tetejére.
-Nagyon vicces - bevágtam a durcit

Otthon elolvastam a forgatókönyvet és nagyon tetszett.
Lényegében annyiról szólt, hogy egy elveszett lány, akit soha senki nem figyel megismerkedik a suli leghíresebb pasijával és összejönnek, de ez a kapcsolat nem habos torta. A fiú elköltözik egy másik városba a családja miatt, de a barátnőjét sem akarja itt hagyni. Úgyhogy a lány is utazik velük együtt. A fiú családja meg nem szereti a lányt és elkergetik a házból.

Reggel egy kocsi állt az ajtómban, gyorsan beültem és elmentem a forgatásra.
-Molly bemutatom a fiút, akivel össze fogsz jönni a filmben.
-Na ne. Ő?-miért miért miért?

5. rész

-Lenne egy nagyon fontos kérdésem?!
-Mondd!-erre már fel kellett ülnöm az ágyon, mert féltem mit is akar.

*Luke szemszöge*
 Nagy levegőt vettem.
-Nem mondtam el mindent. Az apád azt mondta, elenged, de csak egy feltétellel. Az volt a feltétel, hogy járjak veled, és utána törjem össze szíved.
-Luke...-Molly könnyezett
-Sajnálom Molly. Mikor ide jöttem megváltozott a véleményem, és rájöttem, hogy nem kéne ezt tegyem, mert az neked is és nekem is rossz lenne. Miután sok időt eggyütt töltöttünk, rájöttem, hogy tényleg szeretlek és, hogy ennek a játéknak nem lesz jó vége. Annyira sajnálom Molly.
-Luke. Most szerintem az lesz a legjobb, ha elmész. Kérlek. Ne nehezítsd meg még jobban a helyzetemet.
  Azonnal az ajtó fele vettem az irányt, tudtam, hogy elbasztam. Az ajtóban még megálltam, de nem néztem hátra. Kocsiba ültem és haza fele vettem az irányt. Nem tudtam másra gondolni, csak Mollyra, nem figyeltem és neki mentem egy fának.

*Molly szemszöge*
 Mikor meghallottam, hogy Luke mit akart tenne velem sok minden lejátszódott bennem. Fájdalom, csalódottság..
 Ahogyan elment sírni kezdtem. Fájt, amit tett, de legbelül éreztem, hogy nem akart nekem rosszat, csak azt tette amit tennie kellett.
   Csengett a telefon
-Molly Clarkson?
-Igen, kivel beszélek?
-Jason Hastings vagyok. Arról értesültünk, hogy Luke a barátja. Mindegy ez most nem is fontos. Luke balesetet szenvedett. Neki ment egy fának. A jobb lába eltört és meg kellett műteni.
-Mi? Ez nem lehet. Melyik kórház?
-Szent Anthony Kórház. 111 szoba.
  Ez nem lehet igaz. Ez az egész miattam van, ha nem küldöm haza, akkor most nem lenne semmi de semmi baja. Miért vagyok ennyire szerencsétlen?  Gyorsan hagytam anyának egy üzenetet és elindultam a kórház fele. Elég hamar meg is kaptam a szobát, be is mentem és leültem mellé.
-Molly, Molly én nem akartam.-megszorította a kezemet.
A doktorok gyorsan befutottak. Meghalt.

4 rész

Soha nem éreztem magam olyan jól, mint akkor. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége. Soha nem hagyjon el, soha nem verjen át. Soha ne érjen véget a csókja.

  Valaki teljes erejéből dörömbölt az ajtón.

-Nem kéne kinyitni?

-Akár ki legyen esküszöm kinyírom. A legjobb pillanatban jön ide.-mérges voltam. Nagyon is.

 Lementünk és kinyitottuk az ajtót. Kiderült, hogy anya volt az a sok csomaggal és nem tudta kinyitni az ajtót.

-Luke drágám igaz maradsz vacsorára? 

-Ha nem baj akkor maradnék-fogta meg a kezem. Anyának fel sem tűnt. Vissza mentünk a szobába.

-Elmondom anyának vacsinál.

-Mit?-Luke nem értette

-Ezt. Ami kettőnk között van. Meg azt is amit tett veled Billy.

-Nem Moll ne! Ha elmondod neki Billy-s ügyet nem fog addig nyugodni, ameddig be nem zárják újra. Ott meg még erősebb lesz. Szerez új barátokat, újabb erősebb barátokat. És ki tudja lehet, hogy megint el fog raboltatni és kínozni fog megint. Én meg nem akarok tőled messze lenni, mert az nekem nagyon fájna.

-Luke anyának és Danielnek (nevelő apám) meg van a megfelelő ismeretsége, hogy élete végéig be legyen zárva. Bízz bennem. Tudom, hogy nehéz volt neked ugyanúgy nekem is de kérlek bízz bennem.-csókoltam meg

-Jól van. Bízok, de ha valami rossz történik akkor nem lesz belőle semmi jó...

  Vacsinál elmeséltem anyának mindent. Luketól kezdve addig, hogy mi egy pár vagyunk

-Molly örülök neki, hogy együtt vagytok, de az amit tettek veled nem marad büntetlenül. Dani máris intézkedik. Ne aggódjatok megkeserüli az a szemét láda, hogy ilyen tett veled. -anya mint a kettőnk kezét megfogta és megszorította egy pici, hogy éreztesse velünk van. 

-Köszönöm szépen. Nekem már ti vagytok a családom - csókolt meg Luke

-Beszéltem a nyomozóval. Intézkedik már. El is kapták a rohadékot. Egy ilyenért életfogytiglant kaphat. És ne aggódjatok elérjük, hogy azt kapjon.

-Tényleg nagyon köszönöm, hogy itt vagytok és segítetek nekem. Nagyon jól esik.

*másnap*
 Luke, Daniel és én a rendőr kapitányság felé tartottunk.
-Mr. Hemmings nagyon fontos, hogy csak is az igazat mondja
-Ez pontosan 2000 június 13-a volt, amikor Mollyék elköltöztek. Éppen telefonon beszéltünk, amikor hangokat hallottam a konyha felől. A telefont leraktam és lementem, hogy nézzem meg ki is az. Egy ember hátulról lefogott és...-Luke csak mesélt és mesélt és mesélt és mesélt. Rossz volt ott állni mellette és hallgatni, úgy éreztem elhányom magam, vagy ha nem, akkor elájulok. Sarkon fordultam és a kocsi fele vettem az irányt. A kocsiban ülve csak Luke-on kattogott az agyam. Csak bambultam némán és semmi másra nem figyeltem. Nem szoktam ilyent csinálni, de mostanában sokszor megesett már ez. Azt sem vettem észre, hogy meg is érkezett Dani és Luke.
-Miért jöttél ki hercegnő?-ölelt meg
-Rosszul éreztem magam.
  Mikor haza értünk Daniel elmesélt mindent anyának én meg csak fel vánszorogtam a szobámba.
-Molly?
-Igen?-a szemem be volt csukva, de éerztem hogy figyel
-Lenne egy nagyon fontos kérdésem?!

FONTOS!

Néhány tudni való:
1. Azért vannak őrök Mollyék háza előtt, mert az anyukája híres egy film főszereplője volt.

2.A 5 Seconds Of Summer megvan, de nem olyan összetartóak, azóta mióta Luke-ot elrabolták.

3.Daniel Molly nevelő apja

4.Molly 5 éves kora óta ismeri Luke-ot, ezért olyan fontos neki.

5. Molly szobája:

6. Szereti ha szeretet van körülötte. 

7.Kedvenc színe a fekete és utálja a cinikus beképzelt libákat.

8.Van egy hatalmas titka, amit csak Luke és ő tud.

9.Az utolsó és legfontosabb a blogban hetente egy rész lesz feltéve.

Itt van néhány tény a blogról és a szereplőkről. Molly egy kicsit olyan mint én (szóval ha csípitek Mollyt, akkor engem is)  

köszönöm!

Sziasztok! 526 oldalmegjelenítés és alig van fent 3 rész.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvassa és azt gondolja jó a blog.

Nagyon szeretlek titeket és köszönöm
legyen szép estétek.

Sziasztok
xxBx

3.rész

   Reggel arra ébredtem, hogy Luke az ujjával kicsi köröket csinál az arcomon.
-Aranyos vagy, mikor alszol.-puszilt meg
-Te is.-gyorsan kikeltem az ágyból és a fürdő fele vettem az irányt.
-Nem megyünk ma el valahova? Már kezd unalmas lenni itt.-ölelt meg hátulról.
-Elmehetünk a partra, csak hamarabb fel kéne öltöznöm.-mosolyodtam el
-És baj, hogy itt vagyok?
-Nem annyira. De akkor is Luke lány vagyok. Kell a privát szféra.-kifele kezdtem lökni az ajtón.
-Ezt még vissza kapod Hercegnő.
-Mikor levetettem a pizsimet, rájöttem, hogy nem is volt olyan jó ötlet az, hogy a partra menjünk.
Ahogy rá néztem láttam, ahogy a lábamba volt írva ,,Luke,,

-Luke van egy nagy baj!-kiabáltam ki
-Mi?
-Gyere be és nézd meg!
 Ahogy belépett az ajtón lesápadt.
-Molly...ez....-nem tudott megszólalni.
-Ez undorító. Tudom.-fejeztem be helyette a mondatot
-Nem nem az. Teljesen meg tudlak érteni. Várjunk csak az ott mi?-pont a Luke feliratra mutatott.
-Az semmi.-eltakartam a pólómmal a feliratot.
-Nem Molly. Az nem semmi. Mutasd már meg!-elhúzta a pólóm, evvel teljes kilátás nyílt a vágásra és a feliratra is. - Miért pont én?
-Mert akkor mentél el, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád. És más módszer már nem volt.
Nevezhetsz de-pisnek, idiótának, vagy hülyének, nem érdekel. Csak én tudom azt, hogy min mentem keresztül, és nem kérem, hogy megértsd mert nem tudja senki megérteni, csak kérlek törődj bele, hogy ilyen vagyok és...

  Nem hagyta, hogy befejezzem. Megcsókolt.

-Hát nem érted? Szeretlek.

-Luke, én..

-Tudom. Te nem szeretsz, csak a barátod vagyok és nem akarod, hogy ez ne így legyen

-Én is téged.-csókoltam meg újra.

-De én azt hittem, hogy te nem szeretsz és, hogy csak a barátod vagyok..

-Hallgass már el, és csókolj meg-nevettem el magam

  Csókja édes volt és nem kötelező. Elengedte magát és a derekamtól fogva fogott, amikor......